, (em-ik) régi, elavult k. ige m. em-tem, em-tél, em-ětt. Am. szop-(ik). Egy régi kéziratban mondatik Idvezitőnkről: Az ő szentséges anyjának tejét emte. Bódog has, ki tégedet viselt, és az emlők, kiket emtél. (Tatrosi codex). Ó bódog emlők, kiket emék atyának bölcsesége. (Benigna asszony imádságos könyve). Ma egyedül részesülője van használatban ezen szóban: csecs-emő, azaz, csecsszopó kisded. Törökül emmek szinte am. szopni, színi. Finnül is imen am. szopok, és imetän am. szoptatok, emtetek.