, (el-tud) ösz. áth. A tud ige értelmének az el igekötővel egyik sajátságos módositása; am. valakit jószerével, okkal-móddal nyakáról leráz, ki előtte kellemetlen, magától okosan, megbántás nélkül eltávolít. Eltudni valakit a háztól. Ily sajátságok ezek is: A tett kárt betudni a szolga bérébe. Ezt is tudjuk hozzá a többihez.