, (el-nök v. elő-nök) fn. tt. elnök-öt. 1) Általán valamely testületnek feje; előljárója. 2) Különösen, ki a gyülésekben, tanácskozásokban előlül, a gyülést megnyitja, a tanácskozási rendet fentartja, a a többség akaratát, végzését határozatképen kimondja. Országgyűlési, megyei, törvényszéki, egyházi, világi elnök.