, k. m. emlékěz-tem, ~tél, ~ětt. Régiesen: emlekezik, (t. i. a második e is rövid). Immár nem emlekězik meg. És ott megemlekězendel. (Tatrosi codex). Emleköztedért. (Benigna asszony imádságos könyve). Emlekězeteknek könyvei. (Bécsi codex). Leható, vagy felható ragu neveket vonz maga után. Értelme: a régebben észrevett tárgyakat bizonyos idő múlva visszaidézi elméjébe, s azokat képzeletben mintegy eléteremti, eléállitja, a multból, feledésből kiemeli. Emlékezni gyermeki tetteinkről. Emlékezzünk régiekről, A Szittyiából kijöttekről. (Csáti Dem.) Emlékezni a multakra. Emlékezzél őseid dicsőségére. Öszvetételei: megemlékezik, rá-, visszaemlékezik. Leható raggal (ról = ra-el), folytonosság fejeztetik ki. Emlékezzünk régiekről folytonosabb, tartósabb emlékezést jelent mint: emlékezzünk régiekre.