, (er-ő-s-ít-ő) mn. tt. erősitő-t. 1) Ami erőssé tesz, ami erőt ad, edző, keményitő, szilárditó. Erősitő italok, ételek. Erősitő testi gyakorlatok. Erősitő szentségek. 2) Okokkal bizonyitó, alaposan vitató. Erősitő beszéd. Erősitő okoskodás. Vétetik főnév gyanánt is, midőn gyógyszert jelent. Erősitőt bevenni. Az erősitőkkel képesént kell bánni. Gyomorerősitő.