, (em-le) fn. tt. emlét. A régieknél, mint Pázmánnál, Telegdinél am. emlő, csecs. Boldogok a magtalanok, és a méhek, melyek nem szültek, és az emlék, melyek nem emlettenek (Telegdi). Vegye elő paráznaságit ő orczája elől és ő törvénytörésit ő emléinek közepiből. (Bécsi codex). Némelyek az emlék és emlékező tehetség kifejezésére is használják, de ez a már meglevő jó szó (emlék) mellett, szükségesnek nem látszik.