, (el-szomorodik) ösz. k. Kedélyét szomorú indulat lepi el; kedvetlen, bánatos érzés keletkezik szivében. Állapitó ragu neveket vonz, vagy fölött, rajta névutókkal járókat. Elszomorodni valakinek szerencsétlenségén. Elszomorodni barátunk halála fölött. Elszomorodtam rajta, midőn hallottam. V. ö. EL, (2) és SZOMORODIK.