, (el-puhúl) ösz. önh. 1) Tulajdon ért. valamely kemény, szilárd ruganyos test puhára változik el. V. ö. PUHA. 2) Átv. ért. az állati, különösen emberi test elvesztvén eredeti, nyers természetét az elemek viszontagságai s egyéb bajok iránt igen érzékenynyé, s a gyönyörök élvezésére szertelenül fogékonynyá és hajlandóvá lesz.