, (el-pěrěg) ösz. önh. 1) Peregve, azaz saját tengelye körül, per v. pr hangot adva, elforog. Elpereg a rokkán az orsó. 2) A gabona szemei egymás után elhúllanak kalászaikból. Az igen elérett búza, árpa, köles, hányásvetéskor elpereg. 3) Átv. ért. mondják a nyelvről, midőn szüntelen jár. Elpereg a nyelve reggeltől estig.