, (em-l-ék-ěz-et) fn. tt. emlékezet-et. 1) Maga az emlékező tehetség, az emlékerő. Hív vagy hívtelen emlékezet. Jó, rosz emlékezet. 2) Az emlékező tehetség végrehajtott munkálata, elvont ért. véve. Emberi emlékezettől fogva. Emlékezetemre, azaz, mennyir e emlékszem. Néhai emlékezetű, boldog emlékezetű.
"Hát még vagyon oly szív, mely rég őseinknek
Emlékezetével áldoz eleinknek?"
Ányos Pál.
"S szelíd malaszttal a távol ködéből
Sugárzik át a szép emlékezet."
Kisfaludy K.
"Emlékezet lebegteti szárnyát a mult felett,
S bús képzetekben rengeti borongó kebeled."
Kölcsey.
3) Valamely tettnek jele. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. (Üdvözítő). Emlékezetet hagyni maga után. Régiesen: emlekezet (a második e is röviden). V. ö. EMLÉKĚZIK.