, (er-ő-ség) fn. tt. erőség-ět. 1) Bástyákkal, sánczokkal kerített katonai hely, erőd. 2) Bizonyitó ok, támok, gyámok. (Argumentum). Valamit erőségűl eléhozni (in argumentum ducere rem aliquam. Páriz-Pápai). Bizonyos erőségekkel megczáfolni (argumentis refellere. Ugyanaz). Igen gyenge erőség (argumentum frigidum. Ugyanaz.). Különbözik: erősség.