, (em-l-ék, l. eml, elvont törzs); fn. tt. emlék-ět. 1) Lelki tehetség, mely az annak előtte észrevett, észlelt tárgyakat a gondolatban visszaidézi, a multból kiemeli s a feledéstől megóvja; máskép emlékezet. 2) Jel, tárgy, mely valamire emlékeztet. Emléket kapni az elbucsuzó baráttól. Emléket hagyni maga után. 3) Nagyobb alkotmány, péld. gúla, szobor stb., mely valamely embert vagy tettet jelel, s azt elménkbe visszahozza. Emléket emelni valamely nagy embernek. Egyiptomi emlékek. A kunhalmok a régi kunok emlékei.