, (em-el-vény) fn. tt. emelvény-t, tb. ~ěk. 1) Magasabb állás, mesterségesen emelt alkotmány. Emelvényről beszélni a sokasághoz. Emelvényre helyezett asztal. 2) A bányászoknál, azon idegen részek, melyek az érczek mosásánál elválván, felülemelkednek.