, (emběr-társ) ösz. fn. Általán, minden ember, mennyire okos észszel biró állat levén, hozzánk hasonló; felebarát. A király embertársa a koldúsnak is. A keresztény nemcsak a kereszténynek, hanem a pogánynak is embertársa.
"Virrasztott a szív égő romja mellett,
Hogy tévedt, sujtolt embertársinak
Irányt adjon s erőt, vigasztalást."
Vörösmarty.