, (el-telepědik) ösz. k. 1) Szálló, nyugvó, vagy lakó helyül nagyobb terjedelmü tért foglal el; telepét széltében, hosszában kiterjeszti. A magyarok egyik nagyobb része a sik földön telepedett el. 2) Máshova telepedik, előbbi lakhelyét elhagyva más lakóhelyet választ. A hegylakók nem egykönnyen telepednek el a sikságra.