, (el-taszít) ösz. áth. Egy nyomással, lökéssel valamit eltávolít, hátrálni vagy félre menni kényszerít. Eltaszítani partról a csónakot. Eltaszítani utból a kocsit. Eltaszítani helyéről az asztalt. Eltaszítani a szemtelen tolakodót. Átv. ért. Valakit barátságából, kegyéből, pártfogásából kivet, kitagad, magára hagy.