, (el-sikamlik) ösz. k. Tulajd. ért. a járó-kelő, mozgásban levő állat sikos helyen pl. jégen, megázott agyagföldön elcsuszik. Jeges uton könnyen elsikamlik a patkólatlan barom. Átv. ért. valamely kényes dologban hibát ejt, véletlenül tévedést követ el. Elsikamlott a nyelve. Az emberi gyarlóság könnyen elsikamlik. V. ö. SIKAMLIK.