, (el-pukkad) ösz. önh. Általán, a levegővel vagy más folyadékkal tölt test, nem birván ennek szerfölötti nyomását, elfakad, elreped. Elpukkad a gyönge hólyag, ha igen felfújják. Különösen, emberről mondják, ki a haragot vagy nevetést sokáig elnyomja, de végre kitörik belőle. Elpukkad mérgében. Neveltében majd elpukkadt.