, (em-el-kěd-ětt-ség) fn. tt. emelkěděttség-ět. Lelki, szellemi, erkölcsi tulajdonság, melynél fogva valaki magasabb elme- és akaraterőt fejt ki, s a mindennapi köz gondolkozás- és cselekvésmódon túl szárnyal. Lelki, szellemi, erkölcsi emelkedettség.
"Mit ér, ha nyervágy, haszonlesés
Ólálkodik köztük s önzéstelen
Emelkedettség nincs már a világon."
Az ember tragédiája (Madách Imre).