, (em-el) áth. m. emel-t. 1) Tulajdonkép, valamit alsóbb helyről magasabbra szállít, feltol, felhúz. Terhet emelni. Vállra emelni a zsákot. 2) Épít. Házat emelni, oszlopot emelni, emléket emelni. 3) Magasabb rangra segít. Hivatalra emelni. Méltóságra, püspökségre emelni. 4) Képes kifejezésekben: kalapot emelni valakinek, azaz köszönteni. Kezet, botot emelni valakire, azaz, valakit veréssel fenyegetni. Emelni valaminek becsét, azaz, nagyítani. Ha farát emeli, száját nyalja. (Km.) azaz ha valamit lendít vagy valakinek segít, nem esik neki hiába, mert ő is kap valamit a fogára. Elékerűl számos öszvetételekben: elemel, fölemel, kiemel, leemel, megemel, beemel.
Az arabban hamala am. hordott, vitt.