, (em-běr-ség-ěs) mn. tt. emberságěs-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Becsülettudó, nyájas, udvarias. Emberséges fogadás; emberséges köszöntés; emberséges ifjú. 2) Becsülettel teljes, ki tiszta erkölcsökkel és jellemmel bír. Tetőtől talpig emberséges ember. Minden ember ember, de nem minden ember emberséges ember. (Km.) Sürűn vetik magvát az emberséges embernek, de vékonyan kél. (Km.).