, (em-el-cs-ő) fn. tt. emelcső-t. Általán, eszköz, melynél fogva valamit emelünk. V. ö. EMEL. Különösen. 1) Az erőműtanban rúd- vagy más alaku eszköz, gép, melynek segedelmével, erőt kimélve, aránylag nagy terhet képesek vagyunk mozdítani, emelni. 2) Sebészi eszközök neve különféle műtételeknél. Lékemelő, egyenes, reszelő, görbe, görbe-kettős, hajlott, kúposzlopképű, szögletes, tört emelcső. 3) Átv. ért. minden erkölcsi vagy szellemi erő, mely valami működésben rugóul, ösztönül, segédül szolgál.