, (em-e, rokonságait l. EM 2) alatt) fn. tt. emé-t, tb. emék. Régies. Jelent nőstény állatot. Eme állat (Pázmánnál), eme tyúk (Sylvesternél), eme disznó (Molnár Albertnél stb.). Eredeténél fogva (l. EM) am. emmel (csecscsel) biró, szoptató. Jelennen csak a disznóról mondjuk: eme v. emse disznó, (a többi nőstény állatokat vagy külön néven, mint kancza, tehén vagy általán nőstény-nek híjuk). Rosz eme fiait is megeszi. (Km.) A törökben emme am. emlő, csecs; a héberben em, a finnben emä és az arabban úm am. anya. A török em-mek ige am. emni, szopni, s a csagataj nyelvben emdsek v. imdsek szoptató nő; szintén azon gyökből: emgek v. emgeklegen v. emgen, (imgek, imgeklegen, imgen) am. csecsemő (Abuska).