, (em-el-kěd-ik) k. m. emelkěd-tem, ~tél, ~ětt. Általán, mintegy maga-magától magasabbra kel, felnyulik, felhuzódik. Különösen, 1) a föld középpontjától távozik. Emelkedik a szélben föleresztett sárkány, pihe, szappanbuborék; emelkedik a köd. Emelkedik a magasra repülő sas. 2) Dagad, puffad. Emelkedik a pihegő kebel, a léggel tölt éggolyó. Emelkedik a kelő tészta. 3) Ágaskodik, nyujtózkodik, felnyúlik. Emelkedik a lába ujjaira álló ember. 4) Növekszik. Emelkedik a serdülő ifju. Emelkednek a növények. 5) Mondjuk az épületekről. Pesten sok nagy ház emelkedett rövid idő alatt. 6) Hivatal- és rangfokozatban halad. Nagy rangra, méltóságra emelkedni. 7) Valaminek ára, becse nagyobbodik. Emelkedik a gabona ára. Becsben emelkedni.