, (em-běr-ség) fn. tt. emběrség-ět. 1) Külső jelekben mutatkozó nyájas magaviselet, udvariság. Emberséggel viseltetni mások iránt. Emberséget tanulni. Emberséget tudni. Majd megtanítlak emberségre. 2) Jó akarat, szolgálati készség. Annyi embersége sem volt, hogy az utat megmutatta volna. 3) Becsületesség, becsület. Emberségemre mondom. Pénz emberség, ruha tisztesség. (Km.) Több az emberség a káposztás husnál. 4) Hitel. Valakinek emberségére kölcsönözni. Ha nincs pénz, van emberség.