, elvont és kiavult gyök. Innen lettek esik, esd, est és változattal ej-t (es-t) azaz esni, elesni hagy. Régente önálló igeként is használták. "És es (pluit) igazakra és hamisakra." Még áthatólag is. "Ese tüzet és büdös kénesőt menyből." Tatrosi cod. Valószinüleg hangutánzó, melyben az s általában a sebességnek, sebes mozgásnak hangját fejezi ki, mint si-et, os-on suh-an, stb. szókban is. Hasonló hozzá a hellen αισσ−ω, am. sietek; neki esem valaminek, szanszkritül asz am. mozdít, sujt. Törökűl düs-mek = es-ni, honnan: düsüs = esés. A görögben is eléfordúl: υσις = esés, esőzés, és υσμα = eső (melyeket a nyelvészek υω = nedvez igétől származtatnak).