, (el-zár) ösz. áth. 1) Valamit zár által erősítve elrekeszt, elcsuk. Elzárni a tolvajok elől a kapukat, ajtókat, szekrényeket. V. ö. ZÁR áth. 2) Szélesebb ért. valamit úgy bekerít, hogy hozzá férni ne lehessen. Elzárni a várost, midőn dögvész uralkodik a szomszéd helyeken. Elzárni korlátokkal, palánkkal, sövénynyel valamit. 3) Akadályt vet elő. Elzárni az utat, utczát. Elzárni a közlekedést. 4) Valakit vagy valamit letartóztatva őrizet alá fog. Elzárni a tilosból behajtott marhákat. Elzárni a befogott rablókat.