, a közelre mutató e toldott változata ezen öszvetételekben: em-ez, em-itt, em-ily, em-így, em-ide, em-innen, em-erre. Eléjön a régieknél önmagában is: "Pártokat ötének János király ellen, királyt emelének em az Németországból." Farkas András a XVI. században. Vastaghangon párhuzamos, illetőleg ellentétes társa am: am-az, am-ott stb. V. ö. AM, távolra mutató.