, (el-vont) ösz. mn. 1) Általán, ami el van vonva, l. ELVON. Elvont teher, kocsi. Elvont bér, jutalom. 2) Bölcsészeti ért. oly fogalomról mondjuk, mely egyedül a tárgyak közös tulajdonságait tekinti, melyeket az ész úgyszólván elvon az észrevett tárgyaktól. (Abstractum). Ellentéte: alkalmazott vagy összetes, (concretum); péld. ezek: ember, állat, növény, ásvány, elvont fogalmak: Péter, (csendes nevü) ló, ez a rózsa, arany öszvetesek. Elvont ismeretek, elvont itéletek. Elvont számjegyek. Elvont mennyiség. Elvont gyök, (olyan gyök, melytől minden rag és képző, az elemzés szabályai szerént, külön választatván, ily alakjában nincs köz használatban. pl. a fakad, epeszt, forog igék gyökei: fak, ep, for. Ellentéte: önálló gyök, mely a mondott alakban is köz használatú; l. Gyök).