, (el-visz) ösz. áth. 1) Távolra, más helyre visz. Elvinni valamit kézben, hón alatt, háton, fejen. Elvinni hajón, kocsin, lóháton, gyalog. 2) Elkap, elfog, ellop, elragad. Elvitte a víz, a szél, a fergeteg. Elvitte a halál. Igyál ne igyál, elvisz a halál. (Bordal). Vigyen el az ördög. Elvitték katonának. Elvitték a pénzét. Sajátságok: Ezt el nem viszed. Ezt el nem viszed szárazon. Nem viszed el büntetés nélkül. Vissza nem hozom fejében vitte el. (Km.).