, (el-visel) ösz. áth. 1) Valamely terhet, bajt, kínt elszenved, eltür. Elviselni békével az élet viszontagságait. 2) Ruhaneműt, öltönyt egészen elhasznál; elkoptat. Bármily durva ruhát is elvisel. Ezen köpenyt már igen elviselték. V. ö. EL, (2) és VISEL.