, (el-vet) ösz. áth. 1) Valamit magától eldob. Elvetette haragjában a kezében levő könyvet, hirlapot. 2) Valamit roszalva félre tesz, nem helyesel. Elvetni a hibásan fogalmazott kérelemlevelet. Elvetni a roszul varrott ruhát. 3) Magot, termesztés végett, földbe szórva, e munkát egészen elvégzi. Elvetni jó korán a buzát. A jó gazda iparkodik annak idején elvetni. Már mi elvetettünk. 4) A nőstényállat időnek előtte megellik. A megterhelt ló elvetette csikaját. A tehén elvetette borját. 5) Elvetni a sulykot, azaz, nanagyot hazudni. (Közm.). Elvetni (valaminek) a gondját, többé nem gondolni vele.