v. ESS, régente önálló fn. eső v. esső (pluvia) helyett. "Vidéknek királyt nem támasztanak, sem adnak esset embereknek." "Monnal esset szomjuhozó szérő." "Megverlek tütöket égető széllel, és rogyával, és kőessel." Bécsi codex. Némely tájakon a köznépnél hallhatni ma is, de hosszu é-vel: és. A régieknél eléjön ős értelemben is. "Lám minden esseid és szüleid a rosz vizslahalászás nélkül tudtanak elélni." Heltai Gáspár.