, (el-vezet) ösz. áth. 1) Utmutató, kalaúz, vagy társ gyanánt elmegy valakivel. Elvezetni a gyermeket az iskolába. Elvezetni a vendéget a város jelesebb intézeteibe. 2) Szorosabb ért. valamely eszköznél fogva, vagy valamijét tartva visz maga után. Elvezetni az ökröt szarvánál fogva a járomhoz. Elvezetni kötőféken a lovat. Elvezetni kezénél fogva a gyermeket. 3) Valaminek folyását bizonyos irányban eligazítja. Elvezetni az álló vizet valamely folyóba, árokba. 4) Gyógytani ért. a nyavalyát könnyebb gyógyitás végett más helyre származtatja el.