, (er-ény) fn. tt. erény-t, tb. ~ěk. E helyes alkotásu nem régi szó, hasonlókép az er szóból származik, s erkölcsi értelemben vétetvén, jelenti az emberi akaratnak azon erejét, melynél fogva az erkölcsi törvényeket teljesíti, még pedig némi könnyüséggel és készséggel; vagyis ezen erőnek gyakorlása által szerzett, s nemesb értelemben vett erkölcsi tökélyt. Keresztényi erény, mely a keresztény-, polgári erény, mely a polgári-, katonai erény, mely különösen a katonai kötelességek teljesítésében áll. Erény utján járni. Erényt az ellenségben is tisztelni.
"Óh, remélj, remélj egy jobb hazát!
S benne az erény diadalát." Arany.
Szélesebb ért. tökély. Isteni erény, emberi erény. Innen a tökélyek különfélesége miatt az erény is különféle. Mértékletesség, szüzesség, állhatatosság erénye. Szeretet, adakozás, irgalmasság erénye stb. Régen: jószág.