, (er-ély, erő szótól) fn. tt. erély-t, tb. ~ěk. Jeles tulajdonság, melynél fogva valaki szellemi erőt fejt ki tettei által, midőn nem gyáván, nem hanyagul, nem félénken, hanem bátran, s működőleg viseli magát. Különösen, főnöki, elöljárói, hatósági tulajdonság, mely a nyilvános igazgatást minden nehézségek, akadályok, ellenszegülések daczára hatályosan viszi. (Energia).