, (el-ver) ösz. áth. 1) Nagyon ver, megver, megdögönyöz. Elverték tetőtől talpig. 2) Verve elűz, elkerget, elhajt. Elverni a tolvaj cselédet a háztól. 3) Elcsapkod. A hullámok elverik a hajókat állomásaikból. 4) Elpusztít. Elverte a jégeső a vetéseket, szőlőket. 5) Elüt (az óra). Már elverte a tizentkettőt. 6) Billentyűs, vagy pengő hangszert, vagy olyan hangszeren valamit eljátszik. Elverni a zongorát, czimbalmot, cziterát. Verd el a nótámat.