, (er-ě-get v. er-eg-et) áth. m. erěget-tem, ~tél, ~ětt, par. erěgess. 1) Egymás után folyat, ér gyanánt elfolyni készt, enged. Elereget. Zúgó által rétre eregetni a vizet. Korsókba eregetni a bort. 2) Egymás után menni hagy, bocsát. Vége a háborunak, eregetik a katonákat. Istállóból eregetik a lovakat, ökröket. Eregetni a foglyokat. Haza eregetni az iskolás fiúkat. 3) Küldözget, bocsátgat. Kémeket eregetni az ellenség földére.
"Ím tisztúlni látom az eget,
S rám a nap szép sugárt ereget."
Kazinczy F.
Öszvetételek: Beeregetni a vizet a csatornába. Eleregetni az apró halakat. Kieregetni a borjúkat a mezőre. Leeregetni a pallásról a zsákokat. Leeregetni a hegyről a fákat. Leeregetni a borokat a pinczébe.