, (el-válik) ösz. k. 1) Belső vagy külső kényszerülés által elszakad, ketté vagy többfelé oszlik. Elválik az elérett dinnye, tök, uborka a szárától. Elválik a megnyomott szilva a magvától. Elválik a czövekekkel hasogatott faderék. 2) Kitetszik, meglátszik, napvilágra jön, elhatározódik. Majd elválik, hány zsákkal telik. (Km.) Majd elválik a dolog. Elválik, mi lesz belőle. Sokáig válik el, ha nyerünk-e, vagy vesztünk. V. ö. EL, (2) és VÁLIK.