, (el-vál) ösz. önh. Önként, saját akaratából, belső erejénél fogva elszakad, magát elkülöníti. Elvál az, aki feleségét oda hagyja. Elvál az utas, midőn barátitól bocsút vesz. Elvál a testvér a testvértől, midőn a közös birtokot elosztva külön gazdálkodni kezd. Elvál a párt embere, midőn más párthoz szegődik. Köz beszédben ik-kel is használják, holott e két alak, a dolog velejét tekintve, különböző. V. ö. ELVÁLIK.