, (el-van) ösz. önh. 1) Távol van, oda van nincs honn. Már két év óta el van (hazájától). 2) Imígy-amúgy elél, elteng, létezik. Ha szegényül is, de csak elvan. Elvagyunk, mint afféle szegény emberek. 3) Nélkül névutóval vonzatban am. valaminek hiával él. Elvan egész esztendőben egy falat hús nélkül. Nálad nélkül is elvagyunk. V. ö. VAN.