, (el-vág) ösz. áth. Éles eszközzel, pl. késsel, fejszével, bárddal, erősen ütve hozzá, vagy bele vágva valamit ketté választ. Elvágni karddal az ellenség kezét. Elvágni fejszével saját lába fejét. Elvágni késsel a gyertyát. Ő is elvágja a meddig megsült. (Km.). am. ő is élvezi a mit lehet. Különbözik az elmetsz igétől. V. ö. VÁG, METSZ.