, (el-tünik) ösz. k. Az érzékekkel, különösen szemmel, füllel, tapintattal tapasztalt tárgy, önkéntelenűl valamely külső erő által elvész, látatlanná, hallatlanná válik. Eltünik a szemfényvesztő kezében a pénz. Eltünik az ügyesen elcsent gyürű, óra stb. Eltünik szem elől az elmerűlt s vízbe holt ember. V. ö. TŰN, TÜNIK és ~IK igerag.