, (el-szédit) ösz. áth. 1) Valakit oly állapotba ejt, mintha a körüllevő tárgyak forognának vele. A hosszas vagy sebes keringés elszédíti az embert. 2) Átv. ért. kedvezésekkel, ajándékkal, vagy álokokkal elcsábít, a tárgyakat hamis alakban tünteti elé. Elszédítette a hivatal, dicséret, kitüntetés. Elszéditni valakit pénzzel, fényes igéretekkel. V. ö. EL, (2) és SZÉDIT.