, (el-szédül) ösz. önh. Oly állapotba esik, mintha a körüllevő tárgyak forognának vele, s annak következtében öntudatát veszti, s ide-oda tántorog, vagy el is esik. Nagy magasságban elszédülni. Úgy főbe ütötték, hogy elszédült bele. Átv. ért. felsőbb polczra, hatalomra jutván, nem bír magával; vagy holmi csábok által rosz utra hajlik. V. ö. EL, (2) és SZÉDÜL.