, (el-me-el-kěd-ik) k. m. elmélkěd-tem, ~tél, ~ětt. Folytonosan, s mintegy mélyebben, a tárgyakat mindünnen meghányvavetve elmél; a dolgok okait, körülményeit, eredményét fontolóra veszi. (Contemplatur). Valamely tárgy fölött v. tárgyról sokáig elmélkedni. V. ö. ELMÉL. Vallástani ért. lelki, szent dolgokról gondolkozik. (Meditatur).