, (elő-jog) ösz. fn. 1) Jog, melylyel valaki mások előtt bír, és élhet, melylyel mások nem birnak, s nem élhetnek. A nemességnek hazánkban nincsenek többé előjogai. 2) Jog, melynél fogva valaki előbb tehet valamit, mint más. Így, az eladott házat megtartani, néhol előjoga van a szomszédnak más egyebek előtt; ennélfogva vételi előjoggal bír.