, (el-üt) ösz. áth. 1) Valamit úgy megüt, hogy tovább menjen, elszálljon. Elütni a laptát. Elütni más kezéből a botot. 2) Ütés által valamit magától eltávolít, félre irányoz. Elütni magától a kardcsapást. 3) Kártyajátékban, fölebb való lappal az alsóbbikat meggyőzi, s magáévá teszi. Disznóval elütni a királyt, tizessel a hetest. Tromfot tromffal elütni. 4) Mástól valamit elkerít, elkaparít. Elütni más kezéről a menyasszonyt. 5) Némely mértékek fölét lecsapja. Elütni a vékát, mérüt. 6) Mondják az óráról. Elütötte már a tizet, tizenkettőt, azaz már tíz, tizenkettő mult az órán. 7) Használtatik távolító ragu névvel, midőn hasonlitás van szóban, pl. Ezen fiú elütött az apjától, vagy testvéreitől, azaz, nem hasonló az apjához vagy testvéreihez. Az én véleményem, tervem elüt a tiedtől. 8) Aljas tréfabeszédben: elütötte a pap tyúkját, azaz szelet bocsátott.