, (el-vakít) ösz. áth. Cselekszi, hogy valaki ne lásson, észre ne vegyen valamit, mintha vak volna. Elvakította az erős világosság. Átv. ért. az ész belátását, a megfontolást akadályozza, mely miatt ez a dolog valódi mibenlétét föl nem fogván, annak egyedül külsejét veszi tekintetbe. Elvakította a nagy szerelem. Elvakította a külső pompafény. A valóságos vakká tevést, megvakít szóval fejezzük ki.