, (el-utaz) ösz. 1) áth. Valamit utazva elkölt, vagy utazással elmulaszt, eltölt. Elutazni minden pénzét. Elutazni a hivatal idejét. 2) önh. Útra elmegy. Az ik-keli fínom különségre itt is ügyelni kell. Aki önként, ön akaratából kel útra, az elutaz; aki vagy ami kénytelen útnak indulni, elutazik. Az ember elutaz; a gőzös elutazik. Továbbá kocsin, hajón kényelemmel inkább útaz valaki; gyalog pedig és fáradságosan inkább utazik.